A bevándorlás jó. A bevándorlás rossz. A bevándorlás nem létezik. Özönlenek a tömegek. Vajon mi az igazság racionálisan átgondolva? A bevándorlásról szociáldemokrata szemmel.

Ez az utca kétirányú. Most,hogy az országból olyan tömeges kivándorlás zajlik, amire nincs példa emberemlékezet óta, azzal riogatnak a hatalmasok, hogy jönnek a gazdasági menekültek, a nem-magyarok, a torokvágók, a pénztelenek. Beleülnek a nem létező szociális hálónkba, tovább gyarapítják a munkanélküliek számát, elveszik a munkahelyeket, így vagy úgy nem lesz magyar az országban. Nem akarnak a hatalmasok sem európai szintű megoldást, nem akarnak itt 300 embert ami nekünk jutna, nem akarnak egyet sem. A hatalmasok azokra az alantas ösztönökre játszanak, ami fellelhető majd mindenkiben, idegentől való félelem ne adj isten gyűlölet, egzisztenciális félelem. A gazdaság gyarapodik az ország jobban teljesít, de a hatalmasok a cigányokat tartják arra a leginkább méltónak, hogy majd tömegesen betöltik az elképzelt rengeteg új munkahelyet. Ide ne jöjjön senki, Magyarország magyar ország legyen.

Amit a regnáló kormányfő és talpnyalói ezekben a napokban a bevándorlásról összezagyvál az mind BULLSHIT. Süket duma, hazugságok, ferdítések sorozata. Nincs ebben semmi új, mindig következetesen ezt kapjuk tőle. A magyar politika legfénylőbb terméke annyit tud megnyilvánulni, hogy felizgatja az erre fogékonyakat, ijesztgeti őket, mint a 22 millió románnal egy másik bölcs ember jó pár évvel, csak most lehet az egész világ ide fog gazdasági menekülni, de legalábbis az emberiség utolsó reménységének hívei, ahogy azt a feljövő szélsőjobb elnöke nevezte az iszlámot.

Tehát van a kormánypárt akiknek jó így minden, ahogy van, örülnek, hogy akiknek nem tetszik, hogy lopnak, hogy nincs pénzük, hogy remény sincs itt egy normális életre, azok elmennek, de ide ne jöjjön senki sem. Kivéve, aki fizet a kormánypárt embereihez kapcsolódó cégeknek a magyar útlevélért. Hiába a pénznek sem szaga sem nemzetisége nincs.
Aztán van a kormányra inspiráló szélsőjobb, akik szerint a cigányok nem részei a magyar nemzetnek, a sváb származásúak valószínűleg igen, a képviselőjelöltjeik neveiből ítélve, akik szerint normális az a gondolat, hogy Magyarország a magyaroké, sőt teljesen természetes is ők is ellenzik a bevándorlást. Ajtókat bezárni ide ne jöjjön senki, elszigetelhetjük az országot ássunk egy nagy Csörsz árkát a határokon, aztán nézzünk csúnyán arra, aki ide be akarja tenni a lábát.

Az MSZP amennyire látni mondja a szokásost, amit mindig mond. Semmit. A posztkommunistáktól nem is lehet elvárni mást, elvannak foglalva a saját dolgaikkal, bármi legyen is az.

A DK azon őrködik, hogy mit kezdjen azzal 22 millió románnal, aki bejutott a határnyitás óta mivel a munkaerő (!) ez lett belőlünk emberek munkaerő, szabad vándorlása van az EU-ban, tehát mind idejött, mint ahogy az összes gazdasági menekült is itt fog megállni az országban, aki nem a földközi-tengerbe fullad, vagy lelövik az embercsempész hajókat Líbia partjainál és ott reked a sivatagban. Szeged földuzzad többmilliósra hamarosan, jobb, ha felkészülünk erre.

Persze a valóságban mindannyian tudjuk, hogy kicsi az esélye az ilyen apokaliptikus víziók megvalósulásának. Nagyobb részt el se tudjuk képzelni, hogy ki akarna ide jönni, de ha már idekeveredett valahogy miért nem megy tovább, amikor közvetlen szomszédunkban olyan jólét van, hogy az a mondás járja, ne is hasonlítsuk magunkat ahhoz.

Arra, amit a magyar állam segély címén kioszt vagy a menekülteknek juttat nem feni senki a fogát. Ha mi kinyitjuk az ajtókat minden irányba keleten és délen is biztos, hogy egy lendülettel mennek tovább a nyugatin.

A szociáldemokrácia alapvetően nemzetközi. Annak is kell lennie, hiszen a nagytőke, vagy ahogy most hívják a multinacionális nagyvállalatok is azok. A szociáldemokrácia szolidáris. Elsősorban a szervezett munkássággal, akik egymásért állnak ki, ha szükséges pusztán azért, mert tudják, hogy egyedül, de néha még szervezetten is kevesek ahhoz, hogy elérjék céljaikat. Ezért nem nézik tétlenül, hogy ha a másik embert kizsákmányolják, elnyomják, szenvedésre kényszerítik. Részben ebből is született, hogy ma a fejlett világ befogadja a menekülteket, akiknek az élete veszélyben a saját országukban. Ez egy fontos érték, amiből nem engedhetünk, ez tesz minket európaiakkal, végső soron ez is fontos összetevője annak, hogy létrejött a jólét tisztességes megélhetésért dolgoznak az emberek a világ szerencsésebb, kisebbik hányadán.

Tehát az életükért menekülőket be kellene fogadni. Ők általában nem is mennek messze, csak addig, ahol már nem lőnek. Páran nekivágnak a nagyvilágnak. Tényleg nem férne el az országban 300 ilyen ember, akár évente is? Annyira megterhelő lenne befogadni őket, segíteni az életbennmaradásban, addig, amíg be nem tudnak illeszkedni és megállnak a saját lábukon?

Régen ez az ország képes volt befogadni egész népeket, vagy azok jelentős részét. Kunok, jászok. Ne higgyük, hogy nem voltak konfliktusok velük. Megírták őket szépen, ha valakit érdekel nézzen utána mi történt közvetlen a tatárjárás előtt. A jászok, kunok utódai mind magyarok. Egyértelműen és elválaszthatatlanul. Azutáni bevándorlók szintén az életükért futottak legtöbbje, de csak a szomszédból a szomszédba már akkor is. Az oláhok, a rácok. A rác szó maga a menekültből ered.
Ennek a bevándorlásnak a megítélése már a mi szemszögünkből nem olyan egyértelmű. Ahova beköltöztek azt vitték is, amikor feloszlott a magyar birodalom. Még többet is. Nincs itt ebben a bejegyzésben idő elemezni, hogy ki a felelős ezért, de az igazsághoz az van a legközelebb, aki az oszmán birodalmi terjeszkedést és annak az államszervezetnek az elnyomó kifacsaró jellegét tartja az elsődleges oknak. Természetesen hozzájárul még a magyar nagyurak nemzetiség szerinti érzéketlensége is, de akkoriban ez még nem volt olyan értékkel bíró, mint a francia forradalom a nemzetet előtérbe helyezése óta. Nekik emberek kellettek akik a földeket művelik, mindegy volt honnan jöttek, milyen nyelven beszéltek. Több száz évvel későbbi eseményekért nem lehet okolni az akkori menekülteket.

A szociáldemokráciának azért kell dolgoznia, hogy Magyarország olyan hellyé váljon, ami célpont a bevándorlóknak, nem csak egy terület, amin át kell kelni, hogy elérjék a tejjel-mézzel folyó országokat, ahol kolbászból van a kerítés, legalábbis azoknak, akik nekiindulnak a hosszú útnak. Sokan évekig mennek, oázisról, oázisra keresztül a Szaharán, mindegyik megállónál hónapokat dolgozva, hogy el tudjanak jutni a következőig. Másoknak összeadja a fél falu, vagy az egész a pénzt, ami kell a repülőjegyre, az iskolai tandíjra annak reményében, hogy majd miután a bevándorló jobban összeszedi magát, akkor tudja őket támogatni.

Amikor majd nem csak átutazók lesznek az Európába = Nyugat Európába igyekvők, akkor majd el kell dönteni, hogy milyen szabályozókat vezetünk be,mennyi embert, milyen képzettséggel fogadunk be, mit várunk el az újonnan ideérkezőktől, és mi magunk, hogy készülünk fel erre a helyzetre.

Ma ez még nagyon nem időszerű., épp az ellenkezője ami a problémánk az immár tömeges kivándorlás. Lesznek-e orvosaink, ápolónőink, szakmunkásaink, vagy pedig minden pusztul tovább, mint eddig. Mikor fog eljönni az az idő, amikor kénytelenek leszünk Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából aktívan toborozni munkásokat, mert a magyarok jelentős része nem találja az országát élhetőnek?