Kivétel nélkül szinte minden médiacsatornán hallhatunk-olvashatunk napjaink főbb problémáiról: a szegénységről, a gyermekéhezésről, a vállalkozások és a magánszemélyek agyonadóztatásáról, az oktatás tönkretételéről, az egészségügy tarthatatlan helyzetéről, és még sorolhatnám milyen, a társadalom legnagyobb részét negatívan érintő problémákról.

Ugyanígy hallhatunk-olvashatunk ugyanezen médiacsatornákon keresztül az úgynevezett jobb vagy baloldali „politikai elit”-től hovatartozásuknak megfelelő kinyilatkoztatásokról, miszerint kizárólag Ők felismernek minden létező problémát, a másik oldalon levők pedig mindig tönkre akarnak tenni mindent és mindenkit.

Ezzel szemben a köznép tapasztalata az, hogy a felkent mindent nagyon jól tudók csak a problémák feltárásáig illetve a másik oldal felelősségének a megállapításáig jutnak el, de amikor a megoldásokra kerülne a sor, akkor visszamutogatva az elmúlt hat-nyolc évre felteszik a kezüket, hogy a rájuk hagyott romhalmaztól és a szekrényekből minduntalan előbújó csontvázaktól bizony tehetetlenek. Akárhány év kormányzás után is képesek ezeket mondani akkor, amikor már lett volna idejük a megoldásokra.

Csak hát egy baj van: ha megoldást akarnak találni, minduntalan szemben találják magukat a saját ideológiájukkal! Az egyik oldalnak a magántulajdon szentsége és sérthetetlensége, a nemzeti tőkésosztály felépítésének ihletettsége, a profit szünet nélküli hajszolásának kényszere szab határokat, a másik oldalnak ugyanezek, csak más színezetbe öltöztetve, más körítéssel tálalva.

Ugyanakkor Magyarországon ha ma valakinek leég a háza, ha súlyos beteg hozzátartozóját kellene külföldön gyógyíttatni, ha árvíz sújtja otthonát, ha bármilyen más problémája akad, akkor a társadalom szűkebb-bővebb rétegei azonnal bajbajutott honfitársunk javára szóló gyűjtésbe kezdenek, amiben csak tudnak, a segítségére sietnek.

Vagyis az emberek között rendkívül magas szintű a SZOLIDARITÁS, nem egymásra mutogatnak, hanem mindig a megoldást keresik bajbajutott embertársaik javára!

A médiák segítségével szintén folyamatosan tájékozódhatunk a szociális rendszer széthullásáról: az otthoni betegápolás ellehetetlenítéséről, a védőnők, szakdolgozók méltatlanul alacsony bérezéséről, ismert a hospice ellátás alulfinanszírozottsága, a nyugdíjrendszer finanszírozásának tarthatatlansága és még sorolhatnám a problémákat. Az egymásra mutogatáson kívül érdemi megoldásra utaló magatartást még nyomokban sem fedezhetünk fel az erre felhatalmazottakban.

A társadalmi IGAZSÁGOSSÁG keretében az emberek joggal várják el, hogy a befizetett adóforintokból az állam a tőle elvárhatóan ezen feladatokat is maradéktalanul teljesítse, az állami költségvetésben ezeket a területeket a társadalmi elvárásoknak megfelelően lássa el. Ezeket a feladatokat ne hárítsa át másokra!

Az 1989-es rendszer-átalakítás folyamatának napjainkig tartó második felében történtek sajnálatos módon arra engednek következtetni, hogy az egyes ciklusokban a parlamenti pártok nem a társadalom minden tagjával, azok munkához jutásával, jólétével vagy elszegényedésükkel, magárahagyottságukkal törődnek, hanem saját maguk, esetlegesen más pártok problémáival, de főleg egymás lejáratásával, ezeken keresztül kizárólag a hatalom megszerzésével, megtartásával, saját táboruk pozícióba hozásával vannak elfoglalva.

Csak némelyik pártot érdekli, hogy a társadalom tagjai, a magyar emberek, a nemzetiségek, a munkások, a polgárok többsége nem magyar-, keresztény-, fiatal-, szabad- vagy egyéb demokrata akar lenni, viszont nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy a lehető legjobb szociális körülmények között, a szó legszorosabb értelmében vett demokráciában, jólétben, boldogságban és nyugalomban akarnak élni! Ennek hiánya akadálya a társadalmi és gazdasági fejlődésnek, a TÁRSADALMI JÓLÉT –nek.

A társadalmi jólétnek pedig feltétele a szociális alapokon nyugvó demokrácia. Röviden a SZOCIÁLDEMOKRÁCIA!!!

A szociáldemokrácia a megszületése pillanatától kezdve a kisemberek – a munkavállalók, a kis- és középvállalkozók, a nyugdíjasok és minden nehéz sorsú, az élet perifériájára szorult ember – mozgalma volt, egyetlen céllal, hogy megvalósítsa a szabadságon, a szolidaritáson, az igazságosságon, valamint a biztonságon és a tisztességen alapuló jóléti államot.

Értelmezésében a jóléti állam egy olyan rendszer, ahol az állampolgárok többsége tisztes jómódban él, ahol egyetlen ember sem éhezhet, nem maradhat fedél nélkül, nem lehet munkátlanul, ahol feltételek nélkül gyógyulhat és tanulhat.

A jóléti állam első és legfontosabb talpköve polgárainak szabadsága, azaz emberi szabadságjogainak összessége.

Ma már természetesnek vesszük a lelkiismeret, a szólás, az írás, a gyülekezés szabadságát, de a szabadság azt is jelenti, hogy minden embert megillet az egészséghez, a tiszta környezethez, a munkához, vagy a szabad vállalkozáshoz való jog.

A szociáldemokraták tudják, hogy a piacgazdaság az a keret, amelyben minden ember szabadon fejtheti ki a személyiségét. Ellenben a szabadságnak is van korlátja: ez pedig nem más, mint a közjó szolgálata, valamint a másik ember szabadsága és méltósága.

A jóléti állam másik talpköve az igazságosság.

Nem születtünk egyformának: génjeink különböző hajlammal és tehetséggel ruháztak fel, különböző a családi és társadalmi környezet, amelyben felnövünk. A létért való küzdelembe egyesek már eleve előnnyel, mások hátránnyal indulnak.

A szociáldemokrácia sem tud mindenkit egyenlővé alakítani, de a kapitalizmus negatív vonásainak visszaszorításával, az esélyegyenlőség megteremtésével csökkenteni kívánja azt a szakadékot, amely az egyes társadalmi rétegek közt tátong.

A jóléti állam harmadik talpköve a szolidaritás.

Minden meghatározásnál egyszerűbben és szebben fejezik ki a szolidaritást Vörösmarty oly sokszor idézett sorai: „…nem vagyok magam /testvéreim vannak számos milliók/ én védem őket, ők megvédenek engem”.

A szolidaritás egyik formája a progresszív adózás és annak közmegegyezéses elosztása. Másik formája a kötelező beteg-rokkant és nyugdíjbiztosítás. A harmadik az erős és független, az ország politikai életét jelentősen befolyásoló szakszervezetek jelenléte, amelyeknek érdekvédő szerepét – beleérte az üdülési és kulturális szolgáltatásokat is – egy szociális demokráciában a szó, az írás, a gyülekezés szabadságán kívül a sztrájkjog is biztosítja.

A jóléti állam negyedik talpköve a biztonság, a szó legtágabb értelmében. Az SZOCIÁLDEMOKRATÁK értelmezésében ebbe a körbe tartozik határaink biztonsága, a belső rend, azaz az élet és a javak biztonsága, felkészülés a természeti csapásokra, az első lakás és az első munkahely garanciája, a teljes foglalkoztatottság, a munkahelyek biztonsága, teljes bizalom az egészségügyi ellátásban és a nyugdíjrendszerben.

A jóléti állam ötödik talpköve állampolgárainak tisztessége. A SZOCIÁLDEMOKRATÁK értelmezésében a tisztesség az egyén, vagy közösség boldogulásának az az útja, amely nem jár egy másik egyén, vagy közösség erkölcsi, vagy anyagi kárával. Ezért a SZOCIÁLDEMOKRATÁK elfogadható társadalmi magatartásnak tartják a tisztességes versenyt a gazdasági és társadalmi élet minden területén, de megengedhetetlennek, sőt megszüntetendőnek tartja a spekulációt, a protekcionizmust, vagy a korrupció valamennyi fajtáját.

A tisztesség nem csak baloldali érték, hanem általános emberi érték is. Ezért vallják magukénak a SZOCIÁLDEMOKRATÁK is!

Hasilló László