Két választás lesz jövőre. Az ellenzéki pártok az egyiket valószínűleg bukják, már amennyiben az azelőttihez képest gyengébb szereplés bukásnak számít. A másikban lehet, hogy megkapják ugyanazokat a szavazatokat, mint a legutóbbi alkalommal, de könnyen lehet, hogy a küszöböt nem érik el sokan és pont úgy alakul, hogy a kormánypárt több mandátumot szerez az európai parlamentbe, mint eddig. Pedig. Lehetne máshogy is, de nincs. Ennek fő oka az ellenzék megosztottsága, és azon belül pedig a magát a legnagyobbnak tartó párt hiteltelensége. Ami a vezetőjének és egyszemélyi rombolójátékának köszönhető. A másik pedig, hogy sehol a láthatáron nincs egy a választók számára kellően komolyan vehető társulat, ami esetleg felnőhetne oda, hogy egyesítse az ellenzéket és komoly kihívója legyen a kormánypártnak.

A DK-hoz bármennyire is akarják nem fog minden politikus, vagy a politikában ténykedő szépen lassan átszivárogni. Begyűjthetne pár olyan embert, aki rosszul méri fel a helyzetet és azt gondolja, hogy a DK-nak van jövője. Elárulom nekik. Nincs. Se a szavazótáboruk demográfiai mutatója, se pedig a potenciál nincs meg bennük, hogy kellően elfogadottak legyenek.

Ha mindenki egyedül indul, akkor nem tudnak nyerni. Ha egybe indulnak, akkor sem tudnak nyerni, ezt már bebizonyították az ellenzéki pártok. Lett is nagy lebénultság a köreikben, amióta még most sem tértek magukhoz. Az országgyűlési választások óta annyi történt összességében, hogy az MSZP, az LMP, a Párbeszéd elvesztette az esélyét is, hogy egyedül bejusson a parlamentbe, lett egy pár jobbik a Jakab Párt, a Vona Párt, A Széljobbik, a Maradványjobbik, meg lehet még pár, amiről még nem tudósítottak. Ebből a Széljobbik tudta magát sajnálatos módon kellő választóval elfogadtatni a többi jobbik pedig arra jó, hogy bebizonyítsa Magyarországon szabad a párt alapítás, ha értelme nem feltétlenül is van. Így nekifutva az önkormányzati választásokon sok babér nem fog nekik teremni. Elvileg a körzetekben össze foghatnak az ellenzéki pártok, különösen, hogy nincs is feltétlenül elég jelöltjük, az Európai parlamentben pedig lesz egy ilyen szavazatsor, ha csak valami nagyon komolyan nem változik addig: MSZP LMP Párbeszéd, Jobbikok 0.5 - 0,5% egyenként. Momentum 6, DK 10, vagy fordítva, nem oszt nem szoroz. A többi megy a Széljobbiknak, 6-7% és a kormánypártnak. Az is lehet, hogy a DK kap mondjuk 15%-ot a Momentum pedig szintén 15%-ot.

Ebben az esetben viszont jogos a kérdés. És akkor mi van? Mi lenne, semmi sem. Lehet magukat ünnepeltetni, hogy milyen menők, majd ők legyőzik a kormánypártot az országgyűlési választásokon, mert ők hisznek magukban. Ami persze ők is tudják, mi is tudjuk, hogy sem ők, sem a választók nem hisznek. Két liberális párt kap Magyarországon mondjuk együtt, nem egyenként 15%-ot. A többi kb 35% az egy szociáldemokrata elveket valló pártra adná a szavazatát. Ha olyan nincs a láthatáron, akkor közülük vannak olyanok, akik talán rászavaznak az ideológiamentes lopott nevű Momentumra, vagy pedig a neoliberális gazdaságpolitikát folytató DK-ra. Még többen szavaznának oda, ha lenne esélyük a győzelemre. Az önkormányzati és az európai parlamenti választások annyira azért nem számítanak, hogy az egyszeri választó ilyeneket mérlegeljen. Inkább olyanokat fog, hogy vajon az én városomban falvamban lesz-e pénz a kormánytól a következő ciklusban (nem lesz, mert Brüsszel nem ad, mint azt tudjuk a kormánytól magától) vagy pedig, hogy ki mehet a brüsszeli parlamentbe, hogy nem adjon pénzt Magyarország kormányának.

Nade. A sok siránkozás után mégis mi az ami biztató lehet az ellenzék részéről, vagy az ellenzéki szavazóknak reményt adhat. Egyetlen egy dolog. Az pedig az, hogyha lassan elkezd bennük tudatosulni, hogy egyetlen egy helyre érdemes adni a szavazatukat, magukra. Magukra pedig úgy tudják, hogyha csatlakoznak egy szociáldemokrata mozgalomhoz és elkezdik ők is művelni a demokráciát, nemcsak nézőként, hanem résztvevőként. Hogy ez nem annyira egyszerű, pár évenként elmenni szavazni aztán bosszankodni,hogy megint nem úgy van, ahogy az nekik tetszik, hát az élet már csak ilyen. Ha nem teszel semmit azért, hogy neked jobb legyen akkor semmivel sem lesz jobb. Ha hagyják az urakat uralkodni, akkor azok bizony jachtozgatni fognak, lélegeztetőgépeket fognak raktárra vásárolni, drágán veszik majd az orosz gázt és úgy általában a szavazók pénzén gazdagodnak, miközben neked meg majd elinflálódik a jövedelmed. Ez addig menni is fog,a míg csak kívülállóként szemlélődnek a demokraták, és nem szállnak be. Te választasz a közönyöddel, az inaktivizmusoddal, a fotelben üldögélődéseddel, a beletörődéseddel. A kormánypárt pedig köszöni, ő mozgósítja a szavazóit, behozza az akksigyárakba a távolkeleti muzulmán (pl. indonéz, bangladeshi, indiaiak egy része) fiatal férfiakat, hogy jusson nekik elég pénz, ha már Brüsszel nem ad. Ha neked ez nem tetszik, akkor teszel ellen, ha nem teszel, akkor pedig elfogadod. Ilyen egyszerű ez. Most pedig lehet sorolni a kifogásokat, vagy ha nincsenek, akkor megkeresni egy szociáldemokrata szervezetet, van belőlük is pár még ha most jelentéktelenek is el lehet kezdeni változtatni a helyzeten. A jelenlegi ellenzéki pártok olyanok, mint az a nő aki a tévészékházban nekifutott az üvegajtónak. Nekifutottak az üvegajtónak.