A szociáldemokrácia legfontosabb célja ma Magyarországon, mint megalakulása óta mindig is a munkások tisztességes jövedelemhez való jutásának kiharcolása.

A rendszerváltás két ígéretet hordozott. Azt, hogy Magyarországon Jólét lesz és Demokrácia. Azóta eltel idő alatt nem jutottunk semmivel közelebb Nyugat Európához a béreket és fizetéseket nézve. Most is mint akkor ugyanazért a munkáért háromszor négyszer annyi bér jár Nyugat Európában, mint Magyarországon. Az amit eddig az ország produkált ezen a téren nem hozott semmilyen fejlődést. Ma Magyarország relative ugyanannyira van elmaradva, mint volt. Szégyenszemre a szegénység csak nőtt.

Az eddigi tevékenység nem megfelelő. A népnek nincs érdekképviselete sem a munkásoknak sem a munkanélkülieknek és még azoknak sem, akik viszonylag jól keresnek, jól élnek, mert ők is ugyanolyan lemaradásban vannak a nyugat európai bérekhez képest. Magyarországon nem volt olyan erő, ami valójában a nép sorsát tartaná szem előtt és ezért láthatóan tett is. A nép pedig tűrte és reménykedett, hogy jobb lesz.

E remény elfogyott!

Ha azt akarjuk, hogy ez a helyzet változzon egyetlen egy módja van, mégpedig az, hogy kezünkbe vegyük a sorsunk alakítását és létrejön egy modern nyugati baloldali tömegmozgalom. Szervezkedni kell. Mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel, hogy milyen világban élünk, hogy milyen jövője lesz hazánknak, családunknak, önmagunknak. A baloldal eddig többé-kevésbé egyenlő volt a posztkommunista utódpárttal, ami képtelen volt a megfelelő irányba vinni az országot. Az előző rendszerből szerzett előnyök hatására hosszan ott tudott maradni és elhitetni magáról, hogy ők képviselik a dolgozók érdekeit. Az eredményét látjuk. A posztkommunista párt azért nem tudott eredményt elérni ezen a téren, mert az volt ami. A benne lévők úgy szocializálódtak, ahogy . A régi módon a régi gondolkodáson hozzátéve azt, hogy a kapitalizmusban lehet sok pénze is az embernek. Lehet tőkéje is gyára is. Így lettek a volt Szovjetunió kiszolgálóiból magyar helytartóiból, párttagokból magyar nagytőkések, kapitalisták. Ez a társaság alkalmatlan volt és marad is ehhez a feladathoz. Mindahányan akik abból a köpönyegből bújtak ki csak mellékszerepre alkalmasak, mert csak félreviszik, vagy semerre sem, mozdulatlanságra és ezzel lemaradásra kárhoztatják az ország szekerét.

A népnek ha tetszik ha nem saját kezébe kell venni a sorsának alakítását. Egyéni válaszként a közömbösség a ráhagyás többé nem megfelelő viselkedés. Munka kevés van, ami van se fizet a mai világnak megfelelő bért. Egyedül a kivándorlás hosszabb-rövidebb időre nyújt kitörést az itthoni bérrabszolgaságból. Amikor a bér arra elég csak, hogy éppen-hogy megéljenek belőle, amikor semmi elkölthető jövedelem nem származik belőle, akkor nem sokkal különb az ember élete a rabszolgáénál. Étel van, ruha van mindkettőből éppen elegendő vagy rossz minőségű lakni van valahol rezsi talán telik talán nem. Ennyit a rabszolgáknak is adtak az uraik. A mi uraink sem akarnak többet adni ennek a népnek és nem azon dolgoznak, hogy olyanná tegyék az országot, amiben van lehetőség a szenvedésen és kivándorláson kívül bármire is.

Itt az idő, hogy megszervezze magát a nép és kiálljon önmagáért. A szociáldemokrácia nem más, mint a tömeg erejének politikai megnyilvánulása. A jobboldal hagyományosan a tőkéé, azoké akik haszonélvezői a helyzetnek akik úgy vélik, hogy lényegében jó minden ahogy van Nekik van pénzük a vélt igazuk hirdetésére, ők fel tudnak venni embereket, azzal a céllal, hogy az ő érdekeiket képviseljék, tele tudják hinteni a közgondolkodást az eszméikkel, amik azt próbálják elhitetni, hogy nem baj a sok szegény ember, nem baj az alacsony jövedelem, ez versenyelőny, a szegények csak magukat okolhatják sorsukért és a többi és a többi sorolják ők minden nap, minden hol.

Ezzel szemben kell egy igaz baloldal, ami nemcsak szavakban az, ami valójában az emberekből áll, akik tényleg azért küzdenek, hogy a közügyekben figyelembe vegyenek mindenkit. Hogy az igazságosság szolidaritás ne idegen szó legyen a nyelvünkben. Azért, hogy egy gazdag országban megszűnjön a szegénység, hogy a lehetőségek mindenki számára elérhetőek legyenek, hogy a munkáért megélhetés járjon nem könyöradomány. Hogy ezek az emberek, akik ezt tényleg végre tudják hajtani, hogy az a kultúra váltás létrejöjjön amire szükség vagy, hogy Magyarország egy gazdag modern nyugati ország legyen ehhez kell egy tömegmozgalom, egy szervezet. Egy olyan létszámú szervezet, amit nem lehet megkerülni, lesöpörni, ami jelentős ahhoz, hogy szépen lassan módszeresen elérje a céljait. És végre valahára megkezdjük a nyugathoz való felzárkózást és nem úgy, hogy mindenki elszivárog aki csak tud mert az még a mostaninál is nagyobb katasztrófához fog vezetni.

Ezért el kell gondolkodnia mindenkinek, hogy mi a saját felelőssége abban, hogy ide jutottunk. Annak is meg van, aki nem csinált semmit, mert hagyta, hogy ilyenné váljon ma politika a politikusok. Az is nyilvánvaló, hogy valamilyen szinten aktivizálódni kell. Ez a folyamat talán már el is kezdődött.

Egy tömegszervezet akkor lesz tömegszervezet, ha sokan, nagyon sokan lesznek benne. Mindenki, aki azt akarja, hogy végre egy élhető ország legyünk. Hogy a minimálbérből is meg lehessen élni. Tenni kell ezért, ki mennyit tud és képes. Mennyi ideje ereje van arra, hogy a közügyek rendben menjenek. Ki kell választani a megfelelő embereket, és ellenőrizni kell őket folyamatosan, egész addig amíg a kultúránkban az lesz, hogy egy politikusnak eszébe sem jut lopni, mert az egyszerűen nem fér bele a gondolatai közé, kívül esik a megfontolandó dolgain.

Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha részt veszünk elég sokan abban, hogy egy saját erejéből saját magát fenntartani képes szervezet létrejön és példát mutat abból, hogy hogy kellene a közügyeket intézni a közpénzzel bánni. Mivel egy bérből és fizetésből élő embernek nincs annyi pénze, hogy egyedül befolyásolja a közvéleményt, hogy egyedül elérjen bármit, hogy saját érdekét valójában érvényesítse pont ezért kell összehozniuk a szervezetüket sok kicsi sokra megy alapon. Amit ha összeadnak eldönthetik, hogy mire költik, és ezt ellenőrzik is. Ha valami nem tisztességesen megy akkor pedig meg vannak a következményei is. Ha ehhez hozzászokunk kisebben, akkor ezt fogjuk elvárni az adónkkal való bánással is és azok az emberek kerülnek majd oda akik nem elsősorban önmagukért vannak ott.