Május elseje a munkásság ünnepe!

Nem sör virsli, nem egy jó buli, hanem egy megemlékezés arról, hogy nem volt olyan egyszerű a kapitalizmus megzabolása, valódi harc volt a tőke és a munka közt halálos áldozatokkal. Azok akik meghaltak az ügyért, mind azért haltak meg, hogy nekünk most jobb legyen. Ne kelljen tényleges éhbérért 16 órákat dolgozni hat nap egy héten. Ne kelljen olyan körülmények között dolgozni, ami nem embernek való. Az egyik első követelés volt a 8 órás munkanap. Eltudunk ma képzelni olyat, hogy 16 órát dolgozunk minden nap? Ha a tőkén múlna még most is úgy dolgoznánk. Szerencsére voltak elég sokan akik összefogtak és felléptek ez ellen.

1886-ban Chicagóban egy tüntetés sorozat kezdődött, ami pár nap után eljutott oda, hogy a tüntetők és a rendőrök összecsaptak. Sokan meghaltak mindkét oldalon. Az akkori hatalom és az azt finanszírozó tőkések nem adták meg magukat könnyen, de végül az emberek elérték, amit akartak.
Pár év múlva 1890-ben is megtartották az első május elsejei megemlékezést Budapesten. Már a korai időkben is nemzetközi volt a munkásmozgalom. Már akkor tudták, hogy másként nem érnek el eredményeket, mert ha a tőke nemzetközi, akkor a mnkának is annak kell lennie. Ma sajnos ez nem igazán van így. Ha egy multinacionális cégnél minden egyes országban ott lenne a szakszervezet, akkor nem lehetne megtenni olyan könnyedén, hogy szedi a sátorfáját és máshol termel, máshol dolgoztat. Sokszor elég a fenyegetés is, hogy az ott dolgozók beérjék kevesebbel, mint amit ki tudnának harcolni. Így lesz a mukásság kizsákmányolva. Így fizeted te a tőkések extravagáns költéseit, azt a luxust, ami a túlzott karbonkibocsájtás miatt tönkreteszi a bolygót.
Kizsákmányolás van és elég, ha arra gondolunk, hogy ugyanazért a munkáért mennyit keres egy német, vagy egy magyar munkás. Ugyanúgy igaz, hogy mennyit keres egy magyar, vagy egy kínai, bangladesi munkás.
Ez ellen küzdeni kell! A tőke nem egy segélyszervezet, hanem nagyon erősen képviseli saját érdekét. A munkásoknak ugyanezt kell tenni. Ez nem egy lehetőség, hanem kényszer, mert ha nem vagyunk szervezettek, akkor elnyomottak leszünk!

A szociáldemokraták akkor is, most is megszervezik a mukásosztályt!

Hallani olyat, hogy nincs is munkásosztály, vagy volt, de már nincs. Rengeteg ilyen hazugságot terjesztenek azok, akik a tőke mellett vannak, vagy tudatlanságból, vagy érdekből. Munkásosztály igen is létezik! Mindenki aki dolgozik és nem képes a tőkéjéből megélni az oda tartozik. Munkavállaló, na az nincs. Próbáljon valaki nem vállalni munkát és anélkül megélni. A szociáldemokraták azok mellett vannak, akik a megélhetésükért dolgoznak. Az értékteremtő mukásokért.

1886-ban a liberalizmus volt az uralkodó korszellem, ami szabadságként definiálja magát. Akkor is a tőkések szabadságát jelentette, a mostani neoliberalizmus is a tőkések szabadságát jelenti. A neoliberalizmust ugyanúgy elnyom most, mint ahogy a 19. században elnyomás volt.

Magyarország a nemzetközi munkamegosztásban a szolga szerepét kapta. A rendszerváltáskor nem erre szavaztunk! Ezt meg kell változtatni! A jelenlegi nemzetellenes kormány nem fogja. A neoliberális-neonáci ellenzéki koalíció nem fogja. Csak mi szociáldemokraták fogjuk a jóléti államot megvalósítani!

Szervezkedni, szervezkedni, szervezkedi minden fronton!
A munkában kellenek a szakszervezetek. Minél többen tagok, annál nagyobb az erejük, annál inkább el tudják érni a céljaikat. A politikai síkon pedig egy párt ami egyesíti a szociáldemokratákat akik vannak elegen ahhoz az országban, hogy képesek legyenek megteremteni egy boldog és gazdag Magyarországot, amit végre jól kormányoznak!